Aspirin

Az Aspirin hatóanyagát képező acetilszalicilsavat 1897-ben szintetizálták. A gyógyszer a �napi� rutin terápiában, mint gyulladásgátló, fájdalomcsillapító és lázcsökkentő szer alkalmazott. Az acetilszalicilsavnak a prosztaglandinok (a szervezet szinte valamennyi életfontos működésében szerepet játszó anyag) szintézisében játszott szerepének felfedezése után, a 70-es évek elején felismerték a véralvadásra gyakorolt hatását is. Így nem véletlen, hogy ettől a pillanattól kezdve előszeretettel alkalmazták (és alkalmazzák ma is) a szív- és keringési rendszer megbetegedéseinek kezelésében is.

A szülészeti hasznosíthatóságát régóta ismerjük: növeli az újszülött súlyát azokban az esetekben, amikor a magzat elmaradt fejlődése (un. méhen belüli retardáció) a lepény csökkent keringése következtében jön létre. Tudott dolog az is, hogy használata kimutathatóan csökkenti az ismétlődő vetélések gyakoriságát is.

Egy közelmúltban megjelent tanulmányban arról adnak hírt, hogy kis dózisú Aspirint a lombikbébi program során alkalmazták és azt találták, hogy közel kétszeresére növekedtek a teherbeesés esélyei az acetilszalicilsavval is kezelt csoportban. A fejfájás elleni gyógyszer azonnal komoly �főtörést� is okozott: vajon véletlen-e a hatás, milyen lépéseken keresztül képes segíteni a gyógyszer az embriók beágyazódásai arányát, hogyan képes csökkenteni a korai veszteséget?

Miután a keringésben betöltött jótékony szerepe közismert volt, erről az oldaláról volt kézenfekvő a kérdést megközelíteni. A petefészek gyógyszeres kezelése, a petefészek stimuláció számos tüsző (follikulus) érését segíti elő, ami a petefészken belül csak új erek létrejöttével valósulhat meg, magának a petefészek keringésének is jelentős mértékben fokozódni kell a többszörös tüszőérés optimális létrejöttéhez. Ezzel párhuzamosan a méhnyálkahártya is fejlődésnek indul, vastagszik, és alkalmassá válik a megtermékenyített petesejt, a préembrió befogadására. A kutatók megvizsgáltak az említett szervek vérellátását és megállapították, hogy az Aspirinnel kezelt csoportban fokozódott a méh, a méhnyálkahártya és a petefészek keringése. Mindez lehetővé tette, hogy a kezelések hatására több tüsző érjen meg, így szignifikásan több petesejtet szívhassanak le a follikulusok ultrahangvezérelt punkciója során. Az már logikusan következik az előbbiekből, hogy így több préembrió fejlődését lehetett megindítani, a visszaültetés előtt nagyobb volt a választási lehetőség, a létszámfeletti embriók mélyhűtve tárolásával és későbbi ciklusokban történő felhasználásával pedig az un. kumulatív terhességi rátát lehetett tovább javítani. Áramlásvizsgálatokkal azt is meg lehetett mérni, hogy a méhnyálkahártya alatt futó piciny artériák és vénák keringése is fokozódott, ami a megtermékenyített petesejtek beágyazódásának egyértelműen elősegíti.

A keringés fokozásán kívül számos, egyéb jótékony hatást is tulajdonítnak az Aspirinnek. A bevezetőben említett prosztaglandinok szintézisének gátlásán keresztül csökkenti a méhösszehúzódások számát, így az embrió-visszaültetések utáni kilökődések valószínűségét is csökkenti. Miután a prosztaglandinok a lokális gyulladásos reakció mediálásában is komoly szereppel bírnak, ennek meggátlása a beágyazódási rátát szignifikánsan növelheti.

Nem lenne okos dolog azonban azt hinnünk, hogy a válogatás nélküli Aspirin terápia minden meddő házaspár gyermekhez jutását megoldja, itt a panácea. Számos tanulmánynak kell még elkészülni, hogy a hatás minden részletét tisztázni lehessen. Azt mindenestre megállapíthatjuk, hogy autoimmun megbetegedésekkel szövődött meddőségekben, ismétlődő vetélésekkel terhelt gyermektelenségek esetén, illetve azon pároknál, ahol családi anamnézisként trombózissal szövődött megbetegedések fordulnak elő, a megfelelő ideig és dózisban alkalmazott acetilszalicilsav terápia jótékony hatású lehet a meddőség elleni kezelésben, a terhesség létrejöttében.



Dr. Kőrösi Tamás szülész-nőgyógyász főorvos (Kaáli Intézet, Győr)