Mindig adj jóéjt puszit a gyermekeidnek, még akkor is, ha már alszanak. H. Jackson Brown
2010. november 3., szerda
Már 4 hónapja!!! :-(
Ma már 4 hónapja,hogy Papám meghalt. Éjjel nem is tudtam aludni. Folyamatosan forgolódtam,és az emlékek jártak a fejemben. Július 2.-án este mikor eljöttünk a kórházból,hazavittem anyut és közben egyfolytában azon agyaltam, hogy nekem most vissza kell mennem a Papához és ott kell vele lennem.Anyu azt mondta menjek haza,jó helyen van.Majd reggel visszajövünk. Nagyon bánom a mai napig,hogy hallgattam rá és nem azt csináltam amit a szívem súgott! Nem mentem vissza,és másnap reggel jött a szőrnyű hír! Nekem ott kellett volna lennem mellette,fognom a kezét. De nem voltam! Otthagytam egyedül a kórházban,nem így kellett volna lennie!!!! Nem és nem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Tudom, hogy mit érzel. Nálunk a nagyimmal volt ez a helyzet. Be szerettem volna menni, de valahogy mégsem mentem...Reggel pedig már nem tudtam.
Sok erőt kívánok neked!
Hidd el nekem is rettentően rossz és bánt nagyon,hogy nem mentem vissza akkor este.De szeretett bennünket annyira,hogy nem akarta,hogy ott legyünk mikor elmegy.
Megjegyzés küldése