Papának
Ami egyszer elkezdődött,
Az majd véget is ér.
Próbálom felidézni Őt,
Tiszta és hófehér.
Nem, nem a ruhája,
Mi oly csodásan csillogott,
Hanem a szeretete,
Mely csak értünk lobogott!
Még most is szeret minket,
Mi is szeretjük Őt,
Reméljük, megtalálja a Békét,
Az igazit, a hozzáillőt.
Most már nincs köztünk,
És ez fáj nagyon.
De lélekben itt van velünk,
Mint könnycsepp az arcokon.
Egy szép világ vár Rád,
Melyben nincs hiba,
Mindent köszönünk és:
Szeretünk Nagypapa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése