Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek, S egy ismerős szempárt megismerni vélek.

Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg, Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam, Apa pocakjára odafektet lágyan.
Hogy míg átöleli piciny hasonmását, boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével símogatja bőrőm, ha elszenderednék, most Ő lenne az őrőm.
Megpihen a test és ünnepel a lélek, Gondolatban Anya festett ilyen képet.
Olyan jó így együtt feküdni az ágyban, Mama pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem, Hálásan köszönöm csendes születésem.

Nincsen a gyermeknek olyan erős vára, mint mikor az anyja őt karjaiba zárja. Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál , éberebb csillag sincs szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás amennyi sok lenne,amennyit az anya meg ne érdemelne.

"Ha elölről kezdhetném a gyermekem nevelését, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet. Példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék. Nem a nagyokost játszanám, hanem okosat játszanék. Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat. Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről, és többet a szeretet hatalmáról." (Diane Loomans)