Mielőtt anya lettem!

Mielőtt Anya lettem

Mielőtt Anya lettem
Főzhettem magamnak meleg ételt. 
Ruháim nem voltak pecsétesek. 
Nyugodtan telefonálhattam. 

Mielőtt Anya lettem, 
Addig aludtam amíg akartam
És nem izgultam milyen későn fekszem le. 
Minden nap megfésülködtem és fogat mostam. 

Mielőtt Anya lettem, 
Minden nap kitakarítottam. 
Nem botlottam meg játékokban és 
nem felejtettem el altatódalok szövegét. 

Mielőtt Anya lettem
Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek e. 
Nem gondoltam védőoltásokra. 

Mielőtt Anya lettem
Nem hányt le senki
Nem lettem kakis
Nem köptek le
Nem rágcsáltak meg
Nem pisiltek le
Vagy nem csipkedtek meg pici ujjak sem. 

Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:
Gondolataimnak
Testemnek
Lelkemnek. 
Végigaludtam az éjszakákat. 

Mielőtt Anya lettem
Sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa
Vagy beadja neki az injekciót. 
Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva fakadtam
Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon. 
Nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek. 

Mielőtt Anya lettem
Nem tartottam kezemben egy alvó bébit mert nem akartam letenni. 
Sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik
Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat. 
Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre. 
Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni. 
Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot. 

Mielőtt Anya lettem 
Nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül van. 
Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése. 
Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket. 
Nem tudtam, hogy valami oly pici 
Olyan fontossá tehet. 

Mielőtt Anya lettem
Sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén
Minden 10 percben, hogy megnézzem minden rendben van e. 
Sosem ismertem a melegséget
Az örömöt
A szeretetet
A szívfájdalmat
A csodát
Vagy az Anyaság élvezetét. Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem. 

Egy vers...

Papának


Ami egyszer elkezdődött, 
Az majd véget is ér. 
Próbálom felidézni Őt, 
Tiszta és hófehér. 

Nem, nem a ruhája, 
Mi oly csodásan csillogott, 
Hanem a szeretete, 
Mely csak értünk lobogott! 

Még most is szeret minket, 
Mi is szeretjük Őt, 
Reméljük, megtalálja a Békét, 
Az igazit, a hozzáillőt. 

Most már nincs köztünk, 
És ez fáj nagyon. 
De lélekben itt van velünk, 
Mint könnycsepp az arcokon. 

Egy szép világ vár Rád, 
Melyben nincs hiba, 
Mindent köszönünk és: 
Szeretünk Nagypapa!

Papa

Anyu blogjában találtam egy verset,még nem mondtam neki de nagyon szép! Nem tudom hol találta, hol olvasta! De nagyon olyan amilyennek lennie kell! A vers:
Kihalt az utca, sötét van és fázom.
Sűrű köd honol ezen az ismerős tájon. 
Kilépek az ajtón, szétnézek a ködben, 
Megyek szomorúan, s gondolkodom közben. 

Emlékek jönnek-mennek, rád emlékezem! 
Sajnálom magam, mert még mindig fáj nekem. 
Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod, 
Nem látlak, nem mosolyog rám arcod. 

Szemedből az élet már akkor elköltözött, 
mikor még éltél. A betegség megkötözött. 
De végig az utolsókig kitartottál, értünk, 
Éltél, de csak azért mert mi nagyon féltünk. 

Féltünk mert éreztük, hogy nincs már sok hátra, 
És nem jött a csoda pedig mindenki várta. 
Elkerült minket, pedig folyton imádkoztunk, 
Te sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk. 

De nem volt tovább, sajnos feladtad a harcot, 
Mostmár mások látják, nem feledett arcod. 
Azokkal vagy, akik téged hagytak itt már régen, 
Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen. 

Én itt maradtam, nekem még itt van dolgom, 
De arcod, mosolyod, én a szÍvemben hordom. 
Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig élek. 
Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek. 

A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok, 
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok. 
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod, 
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.


Bogicám is szokott írni a Papának.Van egy mini könyve amit még tőle kapott. Sokszor mikor megyek be hozzá este lefekvés előtt,ül az ágyon és ír ebbe a kis könyvecskébe. Azt mondja ezt elolvassa a Papa az éjszaka, és becsukja majd a párnája alá csúsztatja. Tudom hiányzik neki még ha nem is mondja,de ezekből az apró kis dolgaiból én tudom. Két oldalt bemásoltam ide a kis könyvecskéből,hogy egy 7 éves nagylány mit ír az ő dédipapájának aki már nincs vele!

Könyvek

Ma Kecskeméten voltunk csavarogni,barátnőm és 3 gyerkőcével. A Malomban voltunk,szinte csak nézelődtünk,de nagyon jó volt. A két kisebbik gyerkőc(ikrek-1 lány,1 fiú) a játékboltban lepakoltak szinte mindent. De túléltük. Nem tudom most miért,de annyira jó érzés volt a Domi buksijára puszikat nyomni(persze máskor is puszitengerben úsztak)! De most valamiért más volt.Minden egyes puszinál megnyugodtam. Pedig nem is én kaptam,hanem én adtam. Na mindegy,jól éreztem magam!!!!

Vettem két szép könyvet és egy öröknaptárt aminek minden napján egy aranyos kép van pici babákról!
Nagyon aranyos idézetekkel van tele mindkét könyv és a képek csodásak bennük!

Egy vers...

Ezt a verset most találtam!

Papának


Ami egyszer elkezdődött,
Az majd véget is ér.
Próbálom felidézni Őt,
Tiszta és hófehér.

Nem, nem a ruhája,
Mi oly csodásan csillogott,
Hanem a szeretete,
Mely csak értünk lobogott!

Még most is szeret minket,
Mi is szeretjük Őt,
Reméljük, megtalálja a Békét,
Az igazit, a hozzáillőt.

Most már nincs köztünk,
És ez fáj nagyon.
De lélekben itt van velünk,
Mint könnycsepp az arcokon.

Egy szép világ vár Rád,
Melyben nincs hiba,
Mindent köszönünk és:
Szeretünk Nagypapa!

Megjöttem itt vagyok, éppen körülnézek, S egy ismerős szempárt megismerni vélek.

Hívogató élmény, érzem, hogy közeleg, Segítsetek kérlek hadd menjek közelebb.
S egy halk szavú asszony meghallván a vágyam, Apa pocakjára odafektet lágyan.
Hogy míg átöleli piciny hasonmását, boldogan hallgassam szíve dalolását.
Meleg tenyerével símogatja bőrőm, ha elszenderednék, most Ő lenne az őrőm.
Megpihen a test és ünnepel a lélek, Gondolatban Anya festett ilyen képet.
Olyan jó így együtt feküdni az ágyban, Mama pocakjában ilyen álmot láttam.
Békés biztonságban indul földi létem, Hálásan köszönöm csendes születésem.

Nincsen a gyermeknek olyan erős vára, mint mikor az anyja őt karjaiba zárja. Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál , éberebb csillag sincs szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás amennyi sok lenne,amennyit az anya meg ne érdemelne.

"Ha elölről kezdhetném a gyermekem nevelését, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet. Példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék. Nem a nagyokost játszanám, hanem okosat játszanék. Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat. Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről, és többet a szeretet hatalmáról." (Diane Loomans)

Az igazi NŐ, akinek a család a fontos, aki összetartja azt. Aki szeret és tud szeretni és gondoskodni. Aki tud mindig újat mutatni, akiben bízhat a partnere. Aki bármilyen közhelyesnek hangzik, de megállja a helyét a konyhában, aki a lakásukat-házukat otthonná varázsolja. Tesz azért, hogy a párját elkápráztassa újra és újra. Csinos és ápolt. Egyéniség. A partnernek legyen barátja; párja; szeretője és szerelme. Intelligens, de ha valamit mégsem tudna, azt felvállalja. Megújuló, akinek a szemébe az izgalmat és a megnyugvást is megtalálod. Az igazi nő ösztönösen tudja, hogyan kell szeretnie, aki örömet lel abban, hogy ő nőnek született.

A családban a legcsodálatosabb dolog az,hogy bár hibázik az ember, a család mindig mögötte áll,hisz a vér kötelez de a legfontosabb mégis az,hogy a szeretet ami összeköt,megbocsát.

A baba a szerelmet erősebbé,

a napot rövidebbé,
az éjszakát hosszabbá,
a pénztárcát kisebbé,
az otthont boldogabbá,
a ruhát gyűröttebbé,
a múltat semmisé,
a jövőt tartalmasabbá teszi!

Köszönöm!

 Köszönöm, hogy ott voltál velem a legfontosabb pillanatokban!!!!

(Klikk a címekre és hallhatod!)
Gyere haza...

Egyszer minden véget ér

Miért sír az ég...

Emlékezünk rád...

Papa, ugye hallasz?

Vers!

Most az előbb kitalálta Bogicám, hogy ő mégsem azt a verset szeretné megtanulni amit már kiválasztottunk a versmondóra, hanem keressek valami mást! Nahátmost neki is láttam és keresgélek 100-el!!!!! Ma meg is szeretné tanulni, mert holnap holnapután már fel lehet mondani és 5-öst kapnak rá!  Mindenkinek kell tanulni valamit és aki a legszebben mondja az megy a versmondó versenyre. Egy potya jó jegyet lehet rá kapni! 

Íme a vers, amit találtam:

Szabó Lőrinc:  Hangverseny

Háp! Háp! Háp!

Jönnek a Kacsák!
Hej, de éhes, hej, de szomjas
ez a társaság!

Bú, bú, bú,
boci szomorú,
de hogy feszít
tyúkjai közt a kukurikú.

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonkalábán Kucu néni
fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Szamár
rábőg, hogy I-á!

Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút!

Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes  társaság!

"Idézet"

Semmi sem lehet izgalmasabb annál az életben, mint ha gyermeked van, tiéd és mégis rejtelmes idegen. Te vagy a kapu, melyen át a világra született, neked adatik meg, hogy néhány évig a gondját viseld. Aztán elhagy, s te csak figyeled, hogyan bontja ki saját szabad életét. Mint egy különleges virág, melyet idegenből hoztál, elültetted, s alig győzöd kivárni, mivé bontakozik...


(Agatha Christie)

Jöttem.

Jöttem.

Az Isten küldött.
Azt mondta, már várnak rám,
S majd befogadnak.
És szeretni fog engem
Egy kis család.

A végtelenből
A semmivel kezembe elindultam,
S az ismeretlenig
A semmivel kezembe eljutottam.

Itt megálltam.

Az IDŐRE vártam.
Közben megnőttem,
Felbátorodtam
És megerősödtem.
Végül pedig kiszakadtam,
A sötétből a fényre,
A magányból az ölelésre,
A vízből a szárazra,
Az álomból a valóra.

S végre megláttam.
Az arcokat,
Melyekre vártam.
S akkor tudtam,
Hogy jó helyre jöttem.
Engem IDE küldött az Isten.