Vers Papának! Vers Mamának!

Jön a karácsony s hiányoztok nagyon! 

Pöszmet András

Papának

Ami egyszer elkezdődött, 
Az majd véget is ér. 
Próbálom felidézni Őt, 
Tiszta és hófehér. 

Nem, nem a ruhája, 
Mi oly csodásan csillogott, 
Hanem a szeretete, 
Mely csak értünk lobogott! 

Még most is szeret minket, 
Mi is szeretjük Őt, 
Reméljük, megtalálja a Békét, 
Az igazit, a hozzáillőt. 

Most már nincs köztünk, 
És ez fáj nagyon. 
De lélekben itt van velünk, 
Mint könnycsepp az arcokon. 

Egy szép világ vár Rád, 
Melyben nincs hiba, 
Mindent köszönünk és: 
Szeretünk Nagypapa!

Adamcsik Norbert

Nagymamámhoz

Sajnálom az utolsó percet, mert nem lehettem veled, 
nem búcsúzhattam tőled, nem foghattam 
a kezed, 
nem mosolyoghattam rád, nem törölhettem le könnyeid, 
nem csókolhattam homlokod, nem láthattam szemeid, 
nem érezhettem simogatásod, nem hallhattam csengő szavad, 
mert az utolsó perc, az utolsó perc az, 
mely mindent elragad!

Ma 3 éve!

Ma 3 éve, hogy Drága Nagypapám meghalt. Nagyon hiányzik!  Panka sajnos nem ismerte, DE ennek ellenére pici lány felismeri a fényképen és sok történetet hall róla!

Boldog névnapot!

Boldog Névnapot Drága Papám!!!  Hiányzol!!!!

Füleki dédimama

Ma reggel telefonáltak, hogy Csabi nagymamája meghalt.  :-(

Füleki dédivel

Nem írtam!

Ma már egyszer valamikor kora délután elkezdtem írni. Aztán 2 mondat után abbahagytam és most lassan 9-kor ismét ideültem.Talán be is fejezem a bejegyzést!!!!
Lányok már alszanak. Csabi kézimeccsen,így iszom egy teát és én is ágybabújok ALUDNI!!!! Horkolásmentesen és tv mentesen!!!!  Az elmúlt időszakban örömmel sütöttem-főztem! Egy élmény volt látni ahogy a sülnek a sütijeim, húsvétkor foszlós kalácsot készítettem! Hááát isteni lett és még milyen szép!!! Majd hozok képet holnap, pár kajcsiról készült fotó! Pannus nagyon szeret a konyhában lenni amikor készülnek a finomságok.Vagy a pulton ül vagy a bárszéken. Mindent figyel, ha engedem akkor kever-kavar! A sütőt pillanatok alatt bekapcsolja majd jön és szól, hogy süt! :-)
Húsvét vasárnap jött haza Bogim Bajáról, és délután festette a tojásokat! Nagyon szuperek lettek!

Szegénykémnek rosszul is esett, hogy nem jöttek locsolók! Az egyik papa a derékfájása miatt nem tudott eljönni, a másik horgászni ment(náluk nem szokás locsolkodni menni)----Hát az unokáit az ember már csak meg locsolja!!!  Anyuék vasárnap eljöttek akkor Laci meglocsolt minket és Csabi hétfőn , így talán csak nem hervadunk el! Na de azért vannak barátok akikről úgy gondoltam, csak eljönnek, hisz a kisfúk már akkorák, hogy élvezik a locsolkodást. DE egyik sem jött!!! Pedig Bogi várta őket. A tanulság , hogy nem kell húsvétra készülni, mert errefelé letojják az embert. Papám te tudom, ha még élnél ébredés után itt lettél volna a lányoknál, mama parfümjével és mondtad volna a kis versikét a lányoknak.És persze a picike virágcsokrocska(ibolya vagy hóvirág) is ott lett volna a kezedben.De sajnos már csak elképzelni tudom azt a pillanatot amikor fújod a parfümöt Pannusra és Bogira! Na erre most rámjött a sírás és csak sírtam percekig! Sajnos a lányok közül Pannus nem ismeri meg azt az embert aki imádná őt, aki a legfontosabb volt nekem az életben! Viszont nem múlik el úgy nap, hogy ne hallana a dédiékről valami szépet, és mára már felismeri őket a fényképről ami ki van téve a polcra. És van hogy megáll alatta és mondja, hogy dédi, majd küld egy puszit!  Befejezem, mert most nem megy tovább az írás! Pár képet még felteszek, de írni már nem írok!

Egy vers...

Papának


Ami egyszer elkezdődött, 
Az majd véget is ér. 
Próbálom felidézni Őt, 
Tiszta és hófehér. 

Nem, nem a ruhája, 
Mi oly csodásan csillogott, 
Hanem a szeretete, 
Mely csak értünk lobogott! 

Még most is szeret minket, 
Mi is szeretjük Őt, 
Reméljük, megtalálja a Békét, 
Az igazit, a hozzáillőt. 

Most már nincs köztünk, 
És ez fáj nagyon. 
De lélekben itt van velünk, 
Mint könnycsepp az arcokon. 

Egy szép világ vár Rád, 
Melyben nincs hiba, 
Mindent köszönünk és: 
Szeretünk Nagypapa!

Forduló van, kettő is!

Anyukám most szólt rám, hogy hééé Pankus ma 13 hónapos! Ilyet elfelejteni!!!! Fogom a fejem. És persze van egy szomorú fordúló is a mai nap.Hisz ma 3 hónapja, hogy a dédimama meghalt. Ha hinnék abban a bizonyos  sors akarta így dologban,akkor azt mondanám azért történt így, azért "csinálta" így a mama, hogy ha ő el is megy akkor se legyünk szomorúak, hisz a 15.-éken nem szomorkodni kell hanem Pannusnak örülni, hogy van nekünk!  Na jó kacifántos, hosszú mondat lett!

Ez az utolsó napokban készült Pankáról és a dédiről! :-)

Dédimama

A múlt héten még videót készítettem, ahogy mama megfogja Panka kezét. Most pedig már nincs többé. Hétfőn éjjel meghalt a nagymamám.
De már biztos jó helyen van papa mellett és együtt figyelnek minket odafentről!!!

Dédimama

Tegnap csináltam ezt a kis videót!

Dédimama

Tegnap délután benn voltunk mamánál a kórházban. Most ébren volt és mikor megérkeztünk még mosolygott is mikor meglátta a lányokat. Evett is és a végén még puszit is kaptunk mielőtt eljöttünk. Mindenki!!! Bogi,Panka, anyu és én is! Pénteken megy ellenőrző röntgenre és vérvétel is lesz neki. Ha minden eredménye megfelelő, lehet hétfőn már haza is engedik. Bogi már készíti az ablakra a képeket. Üvegfestékkel ablak díszeket csinál. Olyan jó, hogy már sokkal jobban van, láthatóan. Hisz mosolyog mikor meglátja a lányokat!!! :-)  

Holnap...

Holnap virággal jönnél Papám a dédunokákhoz locsolkodni! :-)

Megemlékezés!!!

A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem.

Boldog Névnapot Papám!!!

Egy nagyapa olyan valaki, akinek ezüst a haja és arany a szíve.

A nagypapák azért vannak, hogy szeressük őket,
és hogy megszereljenek dolgokat.

A nagypapa egy kisfiú a régi időkből.

BOLDOG NÉVNAPOT PAPÁM!!!!

Nagyapa mondta:˝Kislányom, csak kitaláltam!˝    

Ültünk egymás mellett, s te rám néztél
Meséltél egyre csak s meséltél…
Akkor én megkérdeztem mire vágytam
Nagyapa azt mondta:˝csak kitaláltam!˝.
Nagyapa a meséid olyan szépek
Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek!
És mondd, nagyapa, igazak a történetek?
Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!

Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem
Igazat vagy valóságot?
Nagyapa mondta: mert a valóság kegyetlen.

Csak kitaláltam a meséket
Hogy neked olyan jó legyen
Ha arcodat nevetni látom
Az jó nekem.

Kitaláltam és meséltem
Szép perceket így szereztem
Ne haragudj kicsi lányom
De az élet már nem álom!

Nem haragszom, Papi, dehogy
Csak csodálkozom rajta
De már értem miért volt szép
A Csipkerózsika.

Az életemben a meséid fognak erőt adni
Hogy tudnék hát jó nagyapó, én rád haragudni?
Majd teljesíteni próbálok, hogy szégyent ne vallj velem
Papi mondja dühösen, hogy Jajj, drága gyermekem!

Az életemet és sorsomat nem látom előre én
S csak remélem nem leszek majd egyedül a Földtekén
S csak remélem igaz lesz, mit egyszer mondott az anyám
HOGY BÜSZKE LESZEL EGYSZER ÉNRÁM, DRÁGA NAGYAPÁM!

Papa

Anyu blogjában találtam egy verset,még nem mondtam neki de nagyon szép! Nem tudom hol találta, hol olvasta! De nagyon olyan amilyennek lennie kell! A vers:
Kihalt az utca, sötét van és fázom.
Sűrű köd honol ezen az ismerős tájon. 
Kilépek az ajtón, szétnézek a ködben, 
Megyek szomorúan, s gondolkodom közben. 

Emlékek jönnek-mennek, rád emlékezem! 
Sajnálom magam, mert még mindig fáj nekem. 
Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod, 
Nem látlak, nem mosolyog rám arcod. 

Szemedből az élet már akkor elköltözött, 
mikor még éltél. A betegség megkötözött. 
De végig az utolsókig kitartottál, értünk, 
Éltél, de csak azért mert mi nagyon féltünk. 

Féltünk mert éreztük, hogy nincs már sok hátra, 
És nem jött a csoda pedig mindenki várta. 
Elkerült minket, pedig folyton imádkoztunk, 
Te sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk. 

De nem volt tovább, sajnos feladtad a harcot, 
Mostmár mások látják, nem feledett arcod. 
Azokkal vagy, akik téged hagytak itt már régen, 
Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen. 

Én itt maradtam, nekem még itt van dolgom, 
De arcod, mosolyod, én a szÍvemben hordom. 
Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig élek. 
Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek. 

A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok, 
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok. 
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod, 
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.


Bogicám is szokott írni a Papának.Van egy mini könyve amit még tőle kapott. Sokszor mikor megyek be hozzá este lefekvés előtt,ül az ágyon és ír ebbe a kis könyvecskébe. Azt mondja ezt elolvassa a Papa az éjszaka, és becsukja majd a párnája alá csúsztatja. Tudom hiányzik neki még ha nem is mondja,de ezekből az apró kis dolgaiból én tudom. Két oldalt bemásoltam ide a kis könyvecskéből,hogy egy 7 éves nagylány mit ír az ő dédipapájának aki már nincs vele!

Fényképek

Gondoltam átnézem már a gépet, milyen képek is vannak fenn. Találtam egy jó pár képet,albumot amit ideje leporolgatni és átnézni! :-) Ezek a képek is előkerültek. Anyu 50. szülinapján készültek, 2 éve! Lassan napra pontosan 2 éve!!! Pedig mintha tegnap lett volna!!!!

Itt még minden szép volt,mintha tegnap lett volna! Miért nem lehet visszahozni ezeket a pillanatokat???? Azt mondják idővel jobb lesz,de mekkorát hazudnak!!!!!! Mert nem jobb és én nem is tudom hogy lehetne jobb,ha fáj!

Karácsonykor mamánál!

Mama,Bogica és Én

Egy vers...

Ezt a verset most találtam!

Papának


Ami egyszer elkezdődött,
Az majd véget is ér.
Próbálom felidézni Őt,
Tiszta és hófehér.

Nem, nem a ruhája,
Mi oly csodásan csillogott,
Hanem a szeretete,
Mely csak értünk lobogott!

Még most is szeret minket,
Mi is szeretjük Őt,
Reméljük, megtalálja a Békét,
Az igazit, a hozzáillőt.

Most már nincs köztünk,
És ez fáj nagyon.
De lélekben itt van velünk,
Mint könnycsepp az arcokon.

Egy szép világ vár Rád,
Melyben nincs hiba,
Mindent köszönünk és:
Szeretünk Nagypapa!

Az első Karácsony Papa nélkül!

Az első karácsony Papa nélkül! Mikor nincs semmi ünnepi felhajtás,kicsit csönd van és egyedül vagyok,csak rá gondolok. És ismét rájövök már semmi sem lesz ugyanaz! Nem látja senki,mert nem lehet! Mi nekem rossz másnak nem lehet. Ez a mostani is szép ünnep mindenki másnak.De nekem nem olyan mint máskor mert hiányzik nagyon! Lassan vége az évnek,de a rossz még mindig itt van,lecövekelt és nem akar mellőlem elmozdulni!!!!! Mágnes van rajtam????? Mert ha igen vegye már le rólam valaki!!!!! Elég volt már a sok rosszból,nem folytatódhat(pedig fog!) és nem kezdődhet rosszal és fájdalommal a következő év! Hiányzol Papám nagyon!!!!

"Emlékeim ködfátyolán látom arcodat,
Megnyugodtál jó helyen vagy, nem kell áldozat.
Mosolyogsz le fent a Mennyből Nézed mit teszünk,
Látod hogy ünnepi díszben Rád emlékezünk.
Érezzük hogy szótlan ajkkal átüzensz nekünk,
Mindörökre a szívünkben itt maradsz velünk."

Már 4 hónapja!!! :-(

Ma már 4 hónapja,hogy Papám meghalt. Éjjel nem is tudtam aludni. Folyamatosan forgolódtam,és az emlékek jártak a fejemben. Július 2.-án este mikor eljöttünk a kórházból,hazavittem anyut és közben egyfolytában azon agyaltam, hogy nekem most vissza kell mennem  a Papához és ott kell vele lennem.Anyu azt mondta menjek haza,jó helyen van.Majd reggel visszajövünk. Nagyon bánom a mai napig,hogy hallgattam rá és nem azt csináltam amit a szívem súgott! Nem mentem vissza,és másnap reggel jött a szőrnyű hír! Nekem ott kellett volna lennem mellette,fognom a kezét. De nem voltam! Otthagytam egyedül a kórházban,nem így kellett volna lennie!!!! Nem és nem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!