2011. január 17., hétfő

Megvan a genetikai eredmény!

Megvan az eredmény!

  Gondoltam felhívom ma is a genetikai labort,hogy mi a helyzet az eredményünkkel. Nem hittem,hogy kész van,mivel a múlt héten azt mondtaák talán 2 hét múlva lesz eredmény,de az sem biztos. Viszont reggel óta ott motoszkált a fejemben,hogy mivan,ha mégis kész valami csoda folytán. És jó volt a megérzésem. Kész van. Holnap 13 és 14 óra közt lehet menni érte,majd visszük a dokibához az intézetbe. Előtte ugye mikor megkapjuk az eredményt ,ott beszélünk a doktornővel tehát már ott kapunk egy adag infót,hogy mi a helyzet. Várom és félek is az eredménytől. Ha minden rendben,akkor azért merül fel a kérdés,hogy MIÉRT?. Ha pedig gond van,akkor azért van ott az a fránya MIÉRT?. Holnapig a bizonytalanság rosszabb mint eddig,mert fél órája még azon izgultam mikor lesz már eredmény! Most meg azon,hogy mi van benne?!?!
Annyi helyről hallottam már,hogy a sok küzdelem,várakozás,kudarc megviseli a házasságot. Ezt kezdem átérezni.Néha annyira elegem van az egészből,nem akarom tovább csinálni érzés tőr rám. Egyszerűen kibukok,mert nem érzem azt hogy fontos vagyok,fontos az amit el akarunk érni. Aztán rájövök a sok rossz csak erősebbé teszi a kapcsolatot,még ha rögös út vezet is a célhoz! Az erő néha olyan halványan pislog bennem,de mindig van valaki vagy valami ami ezt újra erőssé teszi. Rávilágít arra,hogy miért csináljuk! Ettől eltekintve fáj a sok rossz rettenetesen. Furi,de az hogy én ma mégis telefonáltam és megvan az eredmény merő véletlenség,vagyis más azt mondaná nincs véletlen. Ez a sors keze. Ha így van akkor miért nem nyújtja előbb? Miért kell várnia,hogy az ember már majdnem elveszítse a hitet,hogy minden rendben lesz!

2 megjegyzés:

Havanna írta...

Szia!
Örülök neki hogy megvan az eredmény,-hallgattál a megérzésedre:)
Gyere hamar a hírekkel, drukkolok.

Névtelen írta...

Szia! Mintha a lelkemből beszéltél volna. Ugyanezeken megyek én is keresztül.
Örülök, hogy megvan az eredmény, és drukkolok a jó hírekért!